Molnár Attila Csongor

Kategória: Uncategorized

  • Gondoljunk bele: Mire gondolt a költő?

    Ott vagy egy tanórán. A tanár megszólal:

    – Mire gondolhatott a költő?

    Te pedig ott ülsz a székben, és arra gondolsz, hogy a költőnek miért kellett megírnia azt a nyomorult verset. Tehát, mire gondolt a költő? GONDOLJUNK BELE!

    Először a saját tapasztalatomat fogom megvizsgálni. Ha ülök egy helyben, beszélgetek, akkor jön egy vers ötlet, ami ráadásul nagyon jól hangzik. Ezt leírom, és gondolkodom rajta, hogy mi szólna még jól? Én szinte mindig csak szerelemről, halálról, háborúról stb. El lehet egy verset olvasni, de minek? Szép, elegáns, valamelyik meg ragad. De egy vers írást, úgy kell elképzelni, mint egy festmény festést. A költő, Picasso: összefröcsköli a vásznat. Ami egyértelmű, az szép, de azon nem kell gondolkodni. Amit pedig nem lehet érteni, csak szép, nem kell a lényegen gondolkodni. Nem a költő a fontos, hanem a vers.

    Másodszor pedig nézzük meg, hogy egy igazi, rutinosabb költő hogy ír verset: leül, gondolkodik, megír egy mélyen ható verset. Közben, gondol a szeretteire. Megírta, elolvassa pár embernek, kimegy a térre, és elszavalja, mint Petőfi a Nemzeti Dalt. Híres lesz, vagy nem. Mindenki örül, vagy nem. Nem tudom. Én nem vagyok más költő, én, én vagyok. De szerintem más költő nevében is mondhatom: Nem a költő a fontos, hanem a vers.

    Szóval minden nap tanul valamit az ember. Én is megtanultam, és te is, mélyen tisztelt Olvasó: Nem a költő a fontos, hanem a vers.

    Gondoljunk bele! sorozat: Ebben a sorozatban elméleti szinten nézünk meg néhány érdekfeszítő témát. Ha egy-egy részt elolvas az ember, otthon a „fotelben”, ő is elgondolkodhat a témával kapcsolatban. Például, hogy egy író mitől író, vagy hogy mi okozhat sikerélményt. A Gondoljunk bele! sorozat elsősorban a felnőttekhez szól, de megfelel a kíváncsi, elgondolkodtató témákra éhező gyermekeknek is. – Molnár Attila Csongor, a blog – és ezzel együtt a Gondoljunk bele! sorozat – szerzője.

  • Gondoljunk bele: Hogyan írjunk könyvet?

    – Készen van! Hurrá! – kiált fel egy író, amikor befejezi a könyvét. Ilyenkor én is nagyon szoktam örülni, ez nem kérdés. Inkább azon van az a bizonyos kérdőjel, hogy HOGY? Ez lesz a mai témánk.

    Érdekes, jó, tökéletes! Tehát vágjunk bele, azaz hogy GONDOLJUNK BELE!

    Nézzük meg, hogy egy író hogyan kezdi el a könyvet:

    Először nézzük meg, hogyan fog bele egy író, mondjuk én, egy ilyen könyvbe. (Az állomáson csak azt fogjuk megvizsgálni, hogy én hogyan kezdek el írni egy könyvet. Csak később megyünk át más írókra.) Nem várom az ihletet, mint mások. Össze meg vissza futok, sétálok a házban, és gondolkodom. Ebből kifolyólag ilyen címek jutnak eszembe: Ragya Mugya, Gőte, a kisgyík. Amikor valami nagyon jót találok ki, akkor elkezdek írni, és megszületik a történet alapköve.

    Másodszor nézzük meg, hogy egy idősebb, rutinosabb író hogy kezdi el a könyvét, szerintem! Üldögél egy tó, erdő vagy más táj előtt, és megfogalmazódik benne egy varázslókkal, törpékkel, seprűkkel, szerelemmel teli világ, majd leírja egy csapásra az első öt fejezetet, és le is van ültetve az alapkő.

    Most nézzük meg, hogy egy író hogyan írja meg a könyvet:

    Először nézzük meg azt, hogy én hogyan írok egy könyvet. Elkezdek egy regényt, írom, szép nagy fejezetek lesznek, imádom. De ez csak addig tart, amíg nem unom meg, és kezdek másba. Aztán kezdődik elölről. De egyszer csak elkezd hiányozni pár könyv, és folytatom. Néha pedig, ha nagyon tetszik, nem kezdek másba. Ezért van az, hogyha írok egy rövid könyvet, az is 3 évbe telik.

    Másodszor pedig nézzük meg, hogy a nagy, rutinosabb írók hogyan írnak könyvet. Megvan az ötlet. Egy pár évre el vonulnak, mint a mohás homlokú, erdők mélyén megbúvó bölcsek, és írnak. 5-6 évbe is telik amíg meglátják őket azzal a hírrel, hogy: Hurrá! Megírtam a könyvemet!

    Végezetül nézzük meg, hogy egy író hogyan adja ki a könyvét:

    Először nézzük meg, hogy én hogyan adok ki egy könyvet: illusztrátort keresek, ami nem jön össze, majd megpróbálok rajzolni, de nem sikerül, majd AI, azaz Mesterséges Intelligencia segítségével képeket generálok. Ezután beadjuk a szerkesztőnek, ő megszerkeszti, majd átküldi, majd átnézzük, majd visszaküldjük, mert nem jó, majd újra megcsinálja, visszaküldi, és addig csináljuk ezt, míg minden nem lesz TÖKÉLETES! Ezután borítóképet tervezünk, majd elmondjuk a tervet a szerkesztőnek, a szerkesztő csinál egy mockupot, ezután gyönyörködök benne, de nem sokáig, mert el kell kezdeni a számolást, hogy mennyiért adjuk el a könyvet, ezután azt is kiszámoljuk, hogy mennyi marad. Adószámot szeretnénk kérni, de nem lehet, mert 14 év alatt nem lehet ügyfélkaput nyitni, emiatt levélben kell kérnünk. Amíg a levél eljut a NAV-hoz, addig mi megcsináljuk a weboldalt. Aztán nyitunk az OTP bankban egy bankszámlát, két hét múlva megjön a Junior bankkártya, majd megünnepeljük fagyival. Ezután összeszedjük a pénzt a nyomdára, bemegy a nyomdába, kijön a nyomdából, azt mondjuk, hogy nem jó, újra bemegy a nyomdába, azt mondjuk, hogy megfelel, és lesz egy könyv. De aztán a weboldalon foglalkozni kell még a bloggal, hogy híresebb legyél, aztán jönnek az emberek, és megveszik a könyvet. Aztán befut, tehát újra nyomtatunk még ötvenet, írok még könyvet, de eközben már fordítani kell, hogy más országokban is terjedjen. Ezután az ember nagyon híres lesz, és több dolgot is kell csinálnia, hogy több platformon elérhető legyen. Ez igazából reklámnak is jó. Nyitunk egy youtube csatornát, ahol bemutatjuk a műveinket, majd facebookra is felmegyünk, ahol előadásokat tartunk arról, hogy hogyan írjunk könyvet. Könyvtár – turnékat tartunk, amikben író-olvasó találkozón elmondjuk a könyv lényegét, és olyan titkokat a megírásáról, amiket amúgy nem mondanánk el. Évek múlva csinálnak belőle film adaptációt, majd már az egész világ ismer. Meglepőnek tűnik, de néha ezek a dolgok történnek.

    Másodszor nézzük meg, hogy egy fittebb, rutinosabb író hogyan adja ki a könyvét: ugyanígy. Szerintem ez a dolog az, amit mindenki ugyanúgy csinál.

    Szóval minden nap tanul valamit az ember. Én is megtanultam, és te is, mélyen tisztelt Olvasó: egy író éppen pihen egy szép helyen. Majd megjön az ihlet. Ezután valaki elvonul, éveken keresztül senki sem látja, és csak úgy tér vissza: kész a könyv! De van olyan is, aki belekezd, majd elkalandozik egy másik könyvre. Ezután nagy erőfeszítések közepette kiadják, eladják, film adaptáció lesz belőle, és valakit a világ minden embere ismer. Ez mindenkinél így van! Ha van benned egy történet, akkor ne habozz! Meséld el! Lehet, hogy te leszel a világ legismertebb írója, vagy talán embere!

    Gondoljunk bele! sorozat: Ebben a sorozatban elméleti szinten nézünk meg néhány érdekfeszítő témát. Ha egy-egy részt elolvas az ember, otthon a „fotelben”, ő is elgondolkodhat a témával kapcsolatban. Például, hogy egy író mitől író, vagy hogy mi okozhat sikerélményt. A Gondoljunk bele! sorozat elsősorban a felnőttekhez szól, de megfelel a kíváncsi, elgondolkodtató témákra éhező gyermekeknek is. – Molnár Attila Csongor, a blog – és ezzel együtt a Gondoljunk bele! sorozat – szerzője.

  • Gondoljunk bele: Hobbi, vagy munka?

    „Válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és akkor soha az életben nem kell dolgoznod!” – Confucius, kínai filozófus.

    Van, ami nem változik a világgal. Confucius ezt a mondást Kr.e. 551 és Kr.e. 479 között mondhatta. Most is sok ember vallja ezt, közöttük van édesanyám, aki 13 éve vezeti a könyvelőirodáját, coach, mediátor, reinkarnációs utaztató és most tanul egyetemen pszichológusnak, valamint még sok minden. Ő mutatta nekem ezt a mondást ma délelőtt. Anya rengeteget tudna mesélni erről a témáról, de megpróbálok én is valamit, hogy sikerül-e, azt nem tudom! 🙂

    Pontosabban nem is erről fogok beszélni tulajdonképpen, de erről IS. Azzal kezdődött a történet, hogy pár nappal ezelőtt az jutott eszembe, hogy egy olyan munka, amit szeretünk, az hobbi, vagy munka? Tehát: GONDOLJUNK BELE!

    Először, mint mindig, most is a saját két éves „munkatapasztalatommal” kezdem. Én írok. Két éve. A legtöbben azt mondják, hogy ez számomra egy hobbi. De én azt mondom, hogy amit én csinálok, igenis MUNKA! Én hobbinak a versenyeket tartom, vagy az Irodalmi Rádiós blogomat. Így tehát első állomásunkon azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amit sokszor csinálunk, az MUNKA, amit pedig nem feltétlenül csinálunk sokszor, de annál jobban szeretjük, az a HOBBI.

    Másodjára most azt fogjuk megvizsgálni, milyen munkában mit csinálnak. Mert nem mindegy, hogy mit tekintünk munkának. Ezért meg kell vizsgálnunk a munka történelmét: először az őskorban kovácsok voltak, és ácsok, meg vadászok. Később az őskorban voltak királyok, apródok, gladiátorok, és még egy csomóan. A középkorban szinte ugyan ezek, csak még lettek gazdák, földművesek, és más rangok a vezetők mellett. Az újkorban zenészek, gyárban dolgozók, és egyre többféle munka. A modern, vagy más néven Computer-korban szinte már csak a gyárban dolgozók, könyvelők, vállalkozók, pszichológusok, autószerelők, katonák, írók valamint annyi munka lett, amennyit itt fel sem tudnék sorolni. Tehát ezen az állomáson azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a különböző korokban mást jelentett a MUNKA kifejezés.

    Harmadszor, vizsgáljuk meg, milyen munka számítható HOBBINAK, és mi igazi MUNKÁNAK. – Annyi munka van, hogy csak két munkát fogok összehasonlítani, valamint ennek a két munkának elmondom az előnyeit, s a hátrányait. – Tehát az egyik munka az írás, a másik pedig a gyári munka. (De először el kell mondanom, szerintem az a munka, amiből meg lehet gazdagodni.) Szóval először szerintem, nézzük meg az írást. Két éves tapasztalatom van ezzel kapcsolatban, tehát sokat tudnék mesélni. Szerintem ebből meg lehet gazdagodni, de végül is ahonnan nézzük! Mert ha egy írónak csak egy könyve van, abból nem lehet meggazdagodni, de ha az életét ráfordítja, akkor végül is egy mellékes bevételnek megfelel. Ám mivel nem egy biztos pénz, mivel nem lehet biztosan tudni, hogy befut, s ha nem fut be, nem termel annyit. Emiatt, szerintem egy írónak kell egy fő állás, de az írás szerintem a mai világban csak mellék állásnak való, szóval ezt én most a HOBBIKHOZ teszem. Ellenben a gyári munkával, amiről már kevesebbet tudok mesélni. Szerintem egy gyári munkásnak rengeteget fizethetnek, viszont egy gyárban dolgozni nem lehet olyan jó.

    Negyedszerre pedig elmondom, szerintem mi a legjobb munka: a cégvezetés. Nem kötelező bejárni dolgozni, az alkalmazottak sorsáról lehet dönteni, és a fizetés is nagy. Nagy felelősség, de életemben egyszer biztosan kipróbálom, annak ellenére, hogy én már megtaláltam a saját tevékenységemet: az írást. 🙂

    Szóval minden nap tanul valamit az ember. Én is megtanultam, és te is, mélyen tisztelt Olvasó: Amiből meglehet élni, és amire legjobban fókuszálunk, az a MUNKA. Amit szeretünk, és amire a fő állásunk melletti szabadidőnket áldozzuk, az a HOBBI.

    Gondoljunk bele! sorozat: Ebben a sorozatban elméleti szinten nézünk meg néhány érdekfeszítő témát. Ha egy-egy részt elolvas az ember, otthon a „fotelben”, ő is elgondolkodhat a témával kapcsolatban. Például, hogy egy író mitől író, vagy hogy mi okozhat sikerélményt. A Gondoljunk bele! sorozat elsősorban a felnőttekhez szól, de megfelel a kíváncsi, elgondolkodtató témákra éhező gyermekeknek is. – Molnár Attila Csongor, a blog – és ezzel együtt a Gondoljunk bele! sorozat – szerzője.

  • Gondoljunk bele: Sikerélmény

    Fodrásznál voltam. Amikor a fodrászom végzett, körülnézett.

    Az fogalmazódott meg bennem, hogy érezhet-e sikerélményt? „Biztosan” – gondoltam. De hát akár tíz-tizenöt ember haját is megcsinálja naponta. Ez MUNKA. Nem ám valami sikerélmény-szerző állomás, MUNKA! De biztos ez? Ma ezt fogjuk közelebbről, teoretikusan, (latin kifejezés, mai magyar nyelvre lefordítva: elméleti, elméleti kutatás).

    Tehát: GONDOLJUNK BELE!

    Először is a saját két éves tapasztalatomat fogom megvizsgálni. (Ennyi ideje írok.) Eddig minden egyes versem sikerélményt okozott. Boldoggá tesz az a tudat, hogy újra termékeny voltam – költő ügyileg. Akkor is sikerélményem van, ha megírok egy mesét. Ez nagyobb feladat. Többet kell írni, de könnyebb, mert nem kell figyelni a versszakokra. 🙂 Akkor vagyok a legboldogabb, amikor befejezek egy könyvet. Akkor jó pár napig azon gondolkodom, hogy lett egy újabb könyvem.

    Másodszor, vegyük figyelembe, hogy ez egy fodrászat, nem könyvírás. Ebben nincs izgalom. Ugyanakkor egy versírás, vagy történetírás sokkal izgalmasabb, szerintem. 🙂 Ebben maximum annyi izgalom lehet, hogy az emberek elmesélik azt, hogy mi történt velük a közelmúltban, és mi fog velük történni a közeljövőben, mennek-e nyaralni, vagy hogy meghalt a kiskedvencük.

    Harmadszor pedig azt mondom, hogy amikor végeznek, akkor egy nagy rumli van, mindenhol csak haj, és haj, és haj. Viszont, ha pozitívan nézzük, akkor ha összesöpörnek, akkor egy újabb sikerélmény születik.

    Negyedjére pedig azt mondom, véleményem szerint, akár fodrász, akár OTP bankos ügyintéző, akár cégvezető, akár pszichológus, az a lényeg, ami a legnagyobb sikerélményt nyújthatja – és igen, egy írónak is -, egy boldog vevő, aki éppen tőlünk jön el.

    Szóval minden nap tanul valamit az ember. Én is megtanultam, és te is, mélyen tisztelt Olvasó: egy embernek az lehet a legjobb sikerélmény, ha egy ügyfél boldogan távozik az asztalától.

    Gondoljunk bele! sorozat: Ebben a sorozatban elméleti szinten nézünk meg néhány érdekfeszítő témát. Ha egy-egy részt elolvas az ember, otthon a „fotelben”, ő is elgondolkodhat a témával kapcsolatban. Például, hogy egy író mitől író, vagy hogy mi okozhat sikerélményt. A Gondoljunk bele! sorozat elsősorban a felnőttekhez szól, de megfelel a kíváncsi, elgondolkodtató témákra éhező gyermekeknek is. – Molnár Attila Csongor, a blog – és ezzel együtt a Gondoljunk bele! sorozat – szerzője.

  • Gondoljunk bele: Író lettem!

    Pár évvel ezelőtt megírtam az első mesémet. Most már ott tartok, hogy a napokban kiadom az első könyvemet.

    Nemrég eszembe jutott, hogy egy író mitől író? És, hogy én biztosan író vagyok? Átgondoltam azt, hogy mit is szoktam csinálni, hiszen én író vagyok! Néhány perc, nap múlva arra jutottam, hogy egy író attól író, hogy akkor is tud írni, ha muszáj.

    Magyari Andrea, Átjáró Másvárosba című meseregényének adaptációjában Szkriptum – az egyik szereplő, író – azt mondta: „Milyen író az, aki nem ír? Egy írónak muszáj írnia, ha muszáj, akkor pedig nem lehet írni!”

    Vannak, akik azt mondják, hogy egy író attól író, hogy ír. Nem értek velük egyet. Hiszen bárki tud írni, de nem mindegy, hogy MIT! Az ABC-t bárki le tudja írni, ugyanúgy, mint egy matematika feladatot. Persze, verset nem tud bárki írni, de nem is a költőkről beszélek. Regényt, mesét sem tud bárki írni. De ha innen nézzük a dolgot, akkor ezt kéne kijelenteni: „Egy író attól író, ha tud meséket, vagy regényeket írni.”

    Szerintem valaki attól író, hogy akkor is tud írni, ha muszáj!

    Most elmondom egy ezzel kapcsolatos költői emlékemet: Egy születésnapra voltam hivatalos, és tudniillik, hogy én minden egyes névnapra, szülinapra verset adok. Mindent előkészítettünk, csak nem volt vers! Ez persze csak az utolsó 3 percben juthatott eszembe, és megírtam egy verset!

    Egy teljesen normális, 5-6 versszakos vers lett, mindössze 3 perc alatt! Ekkor megfogalmazódott a fejemben: én egy igazi író lettem!

    Azóta mindig azt vallom, hogy egy író attól író, hogy akkor is tud írni, ha muszáj, bármilyen rövid idő alatt, ha kell 3 perc alatt is.

    Szóval minden nap tanul valamit az ember. Én is megtanultam, és te is, mélyen tisztelt Olvasó: Egy író akkor író, ha akkor is tud írni, ha muszáj, akár 3 perc alatt is.

    Gondoljunk bele! sorozat: Ebben a sorozatban elméleti szinten nézünk meg néhány érdekfeszítő témát. Ha egy-egy részt elolvas az ember, otthon a „fotelben”, ő is elgondolkodhat a témával kapcsolatban. Például, hogy egy író mitől író, vagy hogy mi okozhat sikerélményt. A Gondoljunk bele! sorozat első sorban a felnőttekhez szól, de megfelel a kíváncsi, elgondolkodtató témákra éhező gyermekeknek is. – Molnár Attila Csongor, a blog – és ezzel együtt a Gondoljunk bele! sorozat – szerzője.