Üdvözöllek!
Molnár Attila Csongor a nevem, melyet már több mint 10 éve viselek. Csak egy kis matektudás kell hozzá, és megtudjuk, hogy 2014-ben születettem. Egy helyet tudok magaménak tudni igazán, Hatvant. Itt volt a kórház, ahol születettem, és most is itt lakom.
Miután megszülettem a hatvani kórházban, Apcra tértem haza. Innen nincs sok emlékem. Tudom azt, hogy volt egy nagy domb, végig paradicsommal. Ez volt a kertünk. Itt, ennél a háznál találkoztam utoljára az egyik kutyánkkal, Bizsuval, aki egy magyar vizsla volt. Ott temettük el, a „paradicsomföld” tetején. De ennél van innen rosszabb élményem is: egyszer leestem a lépcsőről. Végül elköltöztünk, mert a testvérem Hatvanba járt be a barátaihoz, és túl messze volt.
Így átkerültem három évesen Hatvanba, a Kossuth térre, a Grassalkovich Kastélytól nem messze. Imádtam ezt a helyet. Régen az anyai nagyszüleim laktak ott. Két emlékem van innen: az egyik, amikor a szomszéd néni adott egy sünit, amit ő horgolt. A másik pedig az, amikor a szüleim adtak nekem egy kisautót. Sárga volt, imádtam. Igaz, onnan már elköltöztünk, de még most is látogatjuk a Grassalkovich Kastélyt.
Így jutottunk el ahhoz, hogy négy éves lettem. Ekkor már itt laktunk, a Hegyalja úton. Már hat éve lakunk itt. Emlékszem, amikor ott ültem anya ölében, és azt néztem, hogy apa hogy mutatja be a házat. Nem messze laknak innen az unokatesóim, Nagygomboson. Anyukám tizenhárom éve vezet néhány háznyira innen egy könyvelőirodát. Apukám dolgozott a közúton is, de most Püspökszilágyon egy laktanyában dolgozik, őrvezető, katona. Én pedig már három éve járok a Hatvani Kodály Zoltán Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskolába. Óvodába a Vörösmarty Téri Óvodába jártam négy éven keresztül, amiatt, mert én egy különös betegséggel születtem, aminek ectodermalis dysplasia a neve. A szüleim féltek, hogy még nem bírok magamra vigyázni, ezért még egy évig jártam a nagycsoportba. Innen egy emlékem van, melyet megemlítenék: egyszer eljátszottuk a március tizenötödikei forradalmat, és én voltam az osztrák császár.
Az iskolában a kedvenc tantárgyaim a matematika, az irodalom és a környezetismeret. Második osztályban kezdtem el írni, a nagynéném régi magyar füzetébe írtam történeteket. Még abban az évben megörököltem anyukámtól egy Acer laptopot, azóta is azon írom a történeteimet. Továbbá azon a laptopon írtam meg az elsőnek kiadott könyvemet, az Adályt is. A harmadik osztályban történt velem a legtöbb dolog.
Indultam három matematika versenyen: a matekÁSZ-on, a Kengurun és a Zrínyi Ilona Matematika Versenyen is. Ezek után az Irodalmi Rádió pályázatán is indultam. Ezen a versenyen annyi történt, hogy a Fonalsirály című antológiába belekerült az Őszi csoda című versem, valamint az Irodalmi Rádió állandó blogszerzője lettem. Ezek után több, mint fél éven keresztül kutattam a meséről és az olvasásról 2023-ban, valamint ezzel országos első helyezést értem el a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciáján 2024-ben.
Egyik legnagyobb, mégis az egyik legkisebb sikerem az, hogy 2023-ban egy nyáron húsz könyvet sikerült kiolvasnom. A kedvenc íróm Bálint Ágnes, és Lázár Ervin. Szerintem alapokat fektettek le a magyar mesékben, különösen Bálint Ágnes. Lázár Ervinben inkább az egyedülálló humorát szeretem. Én is bele szeretnék kerülni a magyar „mese-történelembe” mint ahogy ők, és sok más magyar meseíró.
Hogy sikerül-e? Az már a jövő zenéje!
Molnár Attila Csongor író, blogszerkesztő és főállásban kisfiú, aki még keresi a helyét a világban! 🙂
